Az eredetileg a Világegyetem nagyléptékű szerkezetének vizsgálatára tervezett űreszköz 2025. márciusában mindössze 26 órán át figyelte galaxisunk központi dudorának térségét. A megfigyelés során kilenc egymáshoz kapcsolódó égterületből összeállított mozaikfelvétel készült, amely 4,8 négyzetfoknyi égterületet fed le, és több mint 60 millió csillagot rögzített páratlan részletességgel. A Euclid projektben Magyarországról egyedüliként a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont MTA-CSFK Lendület Nagyskálás Szerkezet kutatócsoportja vesz részt.
Kép: A Tejútrendszer központi dudoráról készült új Euclid felmérés helye a Gaia űrtávcső teljes égboltot ábrázoló térképén látható, a két nagyított részlet pedig jól szemlélteti a felvételek rendkívüli felbontását. A jobb alsó sarokban látható legnagyobb nagyítás a teljes felmérési terület mindössze 0,003%-ának felel meg (a felmérés teljes területe 4,8 négyzetfok). Ezen az apró égterületen is csillagok ezrei különíthetők el, így a Euclid összesen nem kevesebb mint 60 millió csillagot térképezett fel galaxisunk centrumának megfigyelése során. Forrás: ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA, CFHT, ESA/Gaia/DPAC; képfeldolgozás: J.-C. Cuillandre és E. Bertin (CEA Paris-Saclay)
A Tejútrendszer központja az égbolt egyik legsűrűbben benépesített területe, így különösen nehéz részletesen megfigyelni. Az űreszközt elsősorban több milliárd távoli galaxis megfigyelésére tervezték, ezért egyszerre rendelkezik nagy látómezővel és rendkívül jó térbeli felbontással. Látható fényben működő kamerája még a legsűrűbb csillagmezőkben is képes elkülöníteni az egyes csillagokat, ahol más megfigyelések során azok képei gyakran összemosódnak. Az ilyen, egyszerre nagy kiterjedésű és részletgazdag térképek elkészítése más műszerekkel lényegesen hosszabb megfigyelési időt igényelne.
Kép: Ez az infografika a Tejútrendszer szerkezetének tágabb összefüggésébe helyezi a Euclid felmérését a galaxisunk centrumáról, az ESA Gaia küldetésének adataira támaszkodva. Balra fent a Tejútrendszer éléről látható nézete emeli ki a központi dudort, középen a felülnézeti ábra a spirálkarokat és a felmért égterület helyét mutatja, míg jobbra a galaktikus korong nagyított részlete jelzi a Naprendszer helyzetét. Az alsó panel a 2025 márciusában végzett megfigyelések során rögzített égitestek és objektumok sokféleségét szemlélteti. Balról jobbra haladva a számozott kinagyított részletek olyan sűrű molekula felhőket mutatnak, amelyek eltakarják a háttér csillagok fényét, egy fiatal csillagkeletkezési területhez kapcsolódó emissziós ködöt, egy fiatal csillaghalmazt, valamint magát a galaktikus dudort, a Tejútrendszer sűrű, gömbszerű központi régióját, amely mintegy tízmilliárd csillagot tartalmaz. Ez a rendkívül zsúfolt csillagmező ideális környezetet biztosít a gravitációs mikrolencsézési események megfigyeléséhez. Forrás: Euclid-felvételek: ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA, CFHT; képfeldolgozás: J.-C. Cuillandre és E. Bertin (CEA Paris-Saclay). A Tejútrendszer művészi ábrázolásai: ESA/Gaia/DPAC, Stefan Payne-Wardenaar.
A galaxisunk centrumának rendkívül nagy csillagsűrűsége különösen alkalmassá teszi ezt a régiót a más csillagok körül keringő exobolygók kutatására a gravitációs mikrolencsézés módszerével. Ilyenkor egy előtérben elhaladó csillag gravitációja felerősíti egy távolabbi háttércsillag fényét. Ha az előtércsillag körül bolygó kering, annak gravitációs hatása jellegzetes nyomot hagy a fénygörbén, amelyből a bolygó kimutathatóvá válik, és tulajdonságai is meghatározhatók.
„Az elmúlt húsz évben közel 300 exobolygót fedeztek fel ezzel a módszerrel a Tejútrendszer központja felé tekintve. A Euclid felvétele 51 ismert bolygórendszert is tartalmaz, és kulcsszerepet játszhat számos további rendszer pontos jellemzésében” – mondta Jean-Philippe Beaulieu, az Institut d’Astrophysique de Paris kutatója és a program egyik kezdeményezője.
Bár a mostani megfigyelés nem volt elegendő új mikrolencsézési események közvetlen felfedezéséhez, tudományos értéke éppen abban rejlik, hogy rendkívül pontos pillanatfelvételt nyújt a régióról. A Euclid képein az egyes csillagok sokkal jobban elkülöníthetők egymástól, mint a legtöbb földfelszíni megfigyelés esetén, ami lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a jövőben észlelt eseményeket sokkal pontosabban értelmezzék. A kutatók várakozásai szerint a Euclid adatok segítségével mintegy 60 korábban felfedezett exobolygó tömege is pontosabban meghatározható lesz, köztük a Mars tömegéhez hasonló kisebb bolygóké is.
A most nyilvánosságra hozott adatok a Euclid Galactic Bulge Survey (EGBS) program keretében készültek, ami különösen fontos előkészítő szerepet játszik a NASA 2026 augusztusában induló Nancy Grace Roman űrtávcsövének exobolygó-kutatási programjában. A Euclid most közzétett felvételei egy referencia állapotot rögzítenek, amelyhez a jövőbeli megfigyelések összehasonlíthatók lesznek, míg a Roman ugyanennek a régiónak az ismételt megfigyelésével várhatóan több mint ezer új exobolygót fedez majd fel gravitációs mikrolencsézés segítségével.
„A Euclid elsődleges célja a Világegyetem nagyléptékű szerkezetének feltérképezése, most azonban láthatjuk, hogy az adatok ennél jóval szélesebb körben is hasznosulnak, például a Tejútrendszer és az exobolygók feltérképezésében is. Különösen izgalmas számunkra, hogy hozzájárulhatunk ehhez az ESA küldetéshez, és már dolgozunk a nem kevésbé rejtélyes sötét anyag és sötét energia részletesebb megértésén is.” – mondta Kovács András, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársa, MTA Lendület csoportvezető, a magyar Euclid csapat szakmai koordinátora.
Az adatközléshez több tudományos publikáció is kapcsolódik, amelyek az új megfigyelések első eredményeit mutatják be, a képek és adattermékek pedig mostantól a nemzetközi kutatóközösség számára is hozzáférhetők. Miközben a Euclid küldetés fő égboltfelmérése tovább folytatódik, a kutatók már a következő nagy adatközlésre készülnek, amely 2026 novemberében várható. Az első év megfigyeléseit tartalmazó Euclid adatbázis példátlan lehetőséget biztosít majd a galaxisok és kvazárok tulajdonságainak vizsgálatára, valamint a Világegyetem fejlődéstörténetének minden eddiginél részletesebb feltárására.
Esa's Euclid captures our Galaxy's crowded heart VIDEO