1999-ben, az Intézet alapításának évfordulóján Magdi néni, az Intézet könyvtárosa megkért néhány kutatót, hogy mondják el gondolataikat a centenárium kapcsán. Ezt a hagyományt felelevenítve 25 évvel később, 2024-ben is kértünk ilyen rövid írásokat a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársainak gondolataival, érzéseivel és benyomásaival a 125 éves intézményről, valamint munkájukról. Ezeket az írásokat "digitális időkapszulaként" itt, a honlapon gyűjtjük és őrizzük az utókornak:
Az 1999-es írások itt érhetők el: magyarul és angolul a kiadvány 151. oldalától kezdődően.
Oláh Katalin: Csillagaktivitás a Konkoly Obszervatóriumban
Körülbelül 18000 nappal ezelőtt (HJD 2442422 = 1975. szeptember 1.) az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) egy kollokviuma: Multiple Periodic Variable Stars kezdődött el a Konkoly Obszervatórium szervezésében, amely hosszú időre az utolsó ilyen rendezvényünk volt. Addigra már jól megértettem, hogy az időt napokban mérjük, mert az égitestek számára nincs hétköznap, hétvége és ünnep. Ezen a konferencián hangzott el Douglas S. Hall összefoglaló előadása: The RS CVn Binaries and Binaries with Similar Properties (Multiple Periodic Variable Stars, Proceedings of IAU Colloq. 29, held in Budapest, Hungary, 1-5 September 1975. Edited by W. S. Fitch. D. Reidel Publishers, 1976., p. 287), ami összefoglalta a megelőző években összegyűlt adatokat és információkat a csillagok egy csoportjáról, amelyeket ma aktív csillagok néven ismerünk, a fényváltozásuk hátterében pedig a mágneses aktivitás áll. Az akkori csoportosítás mára kissé átalakult, helyet kaptak az egyedüli csillagok is az igen heterogén változócsillag-csoportban. A változások időskálája a másodpercestől (flerek) az évszázadosig (aktivitási ciklusok) terjed mai ismereteink szerint.A csillagaktivitás megjelenési formája számunkra – eleinte kizárólag, de ma is nagyrészt – a fényességváltozás, amit a csillagok rotációja mutat meg. A csillagok felszínén levő, a környezetüknél hidegebb foltok a forgás során hol láthatóak, hol nem, ennek időskálája pedig nagyjából fél naptól néhány hétig terjed.
Az említett előadás alapmű, az elhangzása óta eltelt közel fél évszázad alatt ezt a státuszát rendületlenül őrzi, amit az alábbi két ábra (a cikkre érkezett idézetek és keresések száma) jól szemléltet:
E sorok írójának ez a témakör lett a kutatási területe, az intézet akkor igazgatójának, Szeidl Bélának köszönhetően. Az első generációban pár tucatnyian voltunk szerte a világon, de az ezzel foglalkozó kutatók száma hamarosan néhány százra emelkedett, és a növekedés folytatódott az elmúlt évtizedek alatt. Dolgozhattam együtt az alapmű szerzőjével és másokkal is, akikkel még ezen a konferencián vagy a következőkön ismerkedtem meg. Mai szemmel a kapcsolattartás eleinte rémálom volt, különösen a vasfüggöny keleti feléről – a cikkírás és a diszkussziók postán továbbított papíralapú levelek, kéziratok formájában történtek, szükség esetén pedig telexen (ismeri ezt még valaki?). A konferencia-részvétel anyagi és politikai okokból sem volt egyszerű, már ha nyugatra indult az ember. Én magam 1982 augusztusában vettem részt az első igazi csillagaktivitási konferenciámon Szicíliában, ez talán a harmadik volt abban a sorban, amiket teljes egészében az aktív csillagoknak és a Napnak szenteltek (a Nap is aktív csillag, ne felejtsük el!). 1975 őszén tehát egy életre szóló kaland kezdődött el számomra a csillagászat teljesen új területén. Az eltelt évtizedek alatt megtapasztaltam az óriási fejlődést szellemi és technikai értelemben egyaránt. Az út nem volt mentes a buktatóktól, de lassan egyre több kolléga kezdhetett dolgozni a témán. A mai napon a Konkoly Obszervatóriumban immár egy jól felkészült, ütőképes csoport dolgozik a csillagaktivitás különböző részterületein.
A 21. század első harmadában, betöltve a 75. évemet azt tudom elmondani, hogy a csillagászatban mint színtiszta alapkutatásban dolgozni számomra mindenekelőtt a teljes szellemi függetlenséget jelenti. Már évtizedek óta szabad az utazás, könnyű a kapcsolattartás, együtt dolgozunk olyan kollégákkal, akikkel személyesen soha nem találkoztunk. Igen fontos, hogy mindig az újat keressük, ne pedig már ismert dolgokat vizsgáljunk újra és újra. A közös munka – ami az elmúlt évtizedek alatt fokozatosan kialakult, ahogy nőtt a csoportunk létszáma – lett a leghasznosabb „eszköz”, amit hosszú pályafutásom során megtapasztaltam, messze túl minden technikai fejlődésen, azokat persze nem lebecsülve. Csoportunk tagjainak életkora fél évszázadot fog át, és ez éppúgy jelent komoly tapasztalatokat, mint a legújabb eszközök és eljárások ismeretét. A különböző életkorú kollégáimnak más-más a részterületük, a képzettségük és a tehetségük – ez pedig a közös munkában hihetetlenül hasznos és előre vivő. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy hosszú távon dolgozhatunk együtt, és remélem, hogy ez fennmarad.
Könyves-Tóth Réka: A 21. század „nagy durranásai"
Amikor pályaválasztás előtt álló gimnazistaként megfogalmazódott bennem a vágy, hogy csillagász legyek, a szakmát jóval romantikusabbnak képzeltem: elmémben a csillagász mindennapjai a kozmosz titkainak fürkészésével, távcsöves észlelésekkel, hatalmas és misztikus könyvtári könyvek lapozgatásával, papírra rótt számolásokkal teltek. A valóságban azonban szó sincs ilyesmiről: bár kétségkívül egyfajta belső borzongással tölti el az embert az észlelések világa a Piszkéstetői Obszervatórium csendes, elhagyatott birtokán, mára a tudomány aktív művelése leginkább képernyők előtti munkából, programok írásából, futtatásából áll.
Én mint fiatal posztdok kutatási területemül a legnagyobb „durranásokat”, a szuperfényes szupernóva-robbanásokat választottam. Jelenleg, 2024-ben annyit tudunk erről az igencsak titokzatos, napjainkig kevesebb mint 300 ismert képviselőből álló szupernóvatípusról, hogy vélhetően a legnagyobb tömegű csillagok nagy energiájú robbanásaiból származnak, amelyekben a rendkívüli fényesség valószínűsített okai között szerepel a magnetárfékeződés, a pár-instabilitásos szupernóva-robbanás, a csillagkörüli anyaggal történő heves kölcsönhatás, illetve az akkréció egy újonnan kialakult fekete lyuk felszínére. Azt, hogy a forgatókönyvek közül melyik valósul meg, spektrum-, illetve fénygörbe-modellezéssel igyekszünk kitalálni. Munkám tehát leginkább adatbázisokban történő böngészésről, spektrummodellezésről, publikációkészítésről, illetve nemzetközi konferenciákon történő részvételről szól, abban reménykedvén, hogy egyszer, talán még az én életemben közelebb kerülünk ezen különleges objektumok rejtélyeinek megoldásához.
A Konkoly Thege Miklósról elnevezett, nagymúltú csillagászati intézet szinte családiasan kevés dolgozója közé tartozni hatalmas megtiszteltetés, és még a pályán maradás bizonytalanságai mellett is büszkeséggel, a jövőbe vetett reménnyel tölt el.
Sódorné Bognár Zsófia
2004-ben kapcsolódtam be a főleg pulzáló fehér törpecsillagok vizsgálatát célzó észlelési sorozatba, melyet máig is folytatok. A kezdeti nehézségek leküzdésében segítségemre volt Paparó Margit, az MTA doktora, aki nemcsak a szakdolgozatom, hanem a PhD értekezésem témavezetője is lett. Programozási kérdésekben főleg férjemhez és munkatársamhoz, Sódor Ádámhoz fordulhattam. Végigjárva a szükséges lépcsőket, immár tudományos főmunkatársként nevezhetem munkahelyemnek a Csillagászati Intézetet.
Már hallgató koromban is jóleső érzés volt átlépni az Intézet kapuját, ahol sok, általam csak az ELTE-ről vagy névről ismert, elismert szakember dolgozott. Büszkeséggel töltött el, hogy egy ilyen nagy múltú Intézet munkájához hozzájárulhatok, nem eltitkolva azonban a PhD fokozathoz vezető út és az azutáni évek nehézségeit.
Amióta először átléptem az Intézet kapuját, sok változás történt. Megújult az épület és részben a kutatói gárda is. Nem titkolom, hogy időbe telt, mire a sok változáshoz hozzászoktam. Fogósabb kérdés, hogy mit jelent csillagászattal foglalkozni a 21. században. Meg kellett tanulnom, hogy hacsak nem találok valami nagyon jelentőset egy adott objektumnál, egy cikk nem állhat csak ennek az egy csillagnak az ismertetéséből, mint a PhD tanulmányaim során. De hála az űrtávcsöves méréseknek, számos objektum egy kutatási projekten belüli vizsgálatára van ma már lehetőség. Így még jobban előtérbe kerültek a kollaborációs publikációk, főleg külföldi társszerzőkkel. Fontos továbbá nyitni más kutatási területek felé is, nem csak egyetlen objektumtípus tanulmányozásával tölteni a kutatásra szánt időnket.
Végül: mik a legfontosabb kérdések, feladatok 2023/24-ben? Először is, minél több pályázat elnyerése az Intézet tudományos presztízsének növelésére és a kutatások anyagi fedezetének előteremtésére, csakúgy, mint hozzájárulni az Intézet mindennapi működéséhez. Fontos kérdésnek érzem még, hogy meddig lehet az Intézet publikációs és idézettségi teljesítményét fokozni, ami pedig a döntéshozók számára fontos mérőszám. Jelentős előrelépésnek tartom, hogy sikerül egyre több hallgatót bevonni az Intézetben folyó munkába, illetve, hogy a nagyközönséghez is közelebb került, mivel és hogyan dolgoznak az Intézet kutatói. Végül fontosnak érzem, hogy ahol időm nem kis részét töltöm, az Intézet Piszkéstetői Obszervatóriuma megmaradjon, és az ott tervezett műszaki fejlesztések idővel megvalósuljanak.
Maria Lugaro
Working in a 125-year-old Observatory constantly reminds me of the huge effort and passion with which people in the past centuries dedicated their lives to build astronomy and astronomical infrastructure. I like to imagine a time travel, by which Hungarian astronomers from the 19th through 20th centuries, from Miklós Konkoly Thege to Berta Degenfeld-Schomburg and Géza Podmaniczky, could travel to today and be able to see what has happened to a project they initiated so long ago. I like to imagine what they would feel about how far we have progressed not only in terms of science and technology, but also in terms of the number and diversity of people who work in the field.
So much has happened and is constantly happening that working in astronomy in the 21st century may feel overwhelming. Sometime I have a feeling that we should be able to find out everything, instead, every answer opens more questions. From a personal point of view, I am looking forward to the huge coming-up telescopes in Chile coupled with the constant improvement in the (3D) modelling of stellar atmospheres, which will allow us to detect accurately more and more chemical elements in more and more stars. I am very curious of how this will shape our understanding of the origin and distribution of the chemical elements that contribute to create terrestrial planets and life in the Universe. A dream would be to be able to obtain more extraterrestrial rock samples, even including rocks that may have originated in other planetary systems and may be encountered and sampled by dedicated space missions.
This sounds like science-fiction now, but I wonder if in 25 years it will be not anymore. Having in our hands a rock from another planetary systems and being able to analyse its composition in the laboratory, would represent a major breakthrough in our perennial question if our Solar System, with its Earth and its life, is a common or rare type of planetary system in the Milky Way Galaxy.
Ábrahám Péter: Átlépés a 21. századba: az intézeti megújulás kezdetei (szubjektív intézettörténet)
Visszatekintve a 25 évvel ezelőtti csillagászati intézetre, ma már szinte felsorolni sem lehet a rengeteg változást, melyek közül ki-ki a maga habitusa, értékrendje, élettapasztalata szerint kiválaszthatja az általa legnagyobb jelentőségűnek gondoltakat. Én az intézet megújulását, átlépését a 21. századba a megfigyelési technikáinkban történt gyors változásokhoz kötöm. Ahhoz, hogy bekapcsolódtunk nemzetközi űrtávcsöves programokba; elkezdtünk pályázni a hazaiaknál sokszorta nagyobb teljesítményű külföldi teleszkópokra, közte az Európai Déli Obszervatórium műszereire; és kilépve az optikai tartományból birtokba vettük az infravörös, rádió és gamma hullámhosszakat is. Ezeknek a változásoknak a lenyomata ma is látható az intézet publikációs listáján. Minden nagy átalakulásnak megvannak azonban az állomásai: az első gondolat megfoganásától a változás szükségének kimondásán és elfogadásán keresztül az első lépések megtételéig. Engem sokat foglalkoztatott és foglalkoztat, hogy a fenti korszakos jelentőségű lépésekre mikor és miért érett meg az idő, mikor és hogyan valósulhattak azok meg.
Nem vagyok tudománytörténész, nem is tisztem szakszerű válaszokat adni, lehetek szubjektív. De az megkérdőjelezhetetlennek tűnik számomra, hogy Magyarország 1998-as csatlakozása az ESA PRODEX (később PECS) programjához alapvető jelentőségű volt a magyar csillagászat számára. Az addigi eseti űrkutatási tevékenység után az intézet belevetette magát az űrcsillagászatba, vezető kutatók saját PRODEX projektet indítottak, azok pedig fiatalokat vonzottak az intézetbe. Ezáltal egyrészt világszínvonalú adatokhoz jutottunk, melyeknél senki másnak sem volt jobb, és ez segített versenyképessé válni, másrészt beleláttunk, beletanultunk a tudományos-technológiai projektek levezénylésébe, menedzselésébe. Visszatekintve meggyőződésem, hogy ezeknek a folyamatoknak az elindításában kiemelkedő szerepe volt az akkori intézetigazgatónak, Balázs Lajosnak. Úgy tűnik, hogy Lajos már kiforrott tervekkel kezdte meg az igazgatóságát 1997-ben, s e terveknek bizonyosan része volt az űrcsillagászati irány első adandó alkalommal való elindítása is. Erre utalhat, hogy Lajos már 1986-ban felfigyelt az IRAS űrprogram jelentőségére (egyetemi hallgatóként én magam is az IRAS egyik első cikkét kaptam tőle beszámolásra a tanszéki szemináriumon), és elsőként kért és kapott IRAS űradatokat a vasfüggönytől keletre. A PRODEX-ben megnyíló lehetőséget meglátva benyújtotta az első intézeti PRODEX programjavaslatot az ESA Infrared Space Observatory űrtávcsövével kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, melyet hamarosan követett a Gaia és a CoRoT program, valamint a napfizikai programok, olyan kiváló kollégák vezetésével, akik késlekedés nélkül felismerték az új irány jelentőségét. Az azóta eltelt évtizedekben az intézet részesévé vált az ESA Herschel missziójának, megújította az asztroszeizmológiai és csillagaktivitási kutatásokat a Kepler, TESS, Cheops méréseivel, sikerrel használja a James Webb-űrtávcsövet, teljes erővel készül a PLATO és ARIEL korszakra, és elképzelhetetlen gazdagságban aratja le a Gaia program gyümölcseit. És akkor még a saját nanoműholdról nem is beszéltünk!
Az ezredforduló körüli útkeresés során kibontakozott egy másik, párhuzamos irány is: a földi nagytávcsövek nemzetközi együttműködésben való megpályázása és használata. Ehhez az alapot a piszkéstetői távcsövekkel addigra megszerzett óriási tapasztalat, szakmai tudás és nemzetközi elismertség adta. Természetes módon és igénnyel fordult az intézet az ESO felé, és tett meg mindent az akkori igazgató vezetésével a vágyott magyar csatlakozás elérésére. Feltételezem, hogy a földi nagytávcsövek használata mögött egy stratégiai gondolat húzódott meg: annak felismerése, hogy az űrtávcsövek gyakran egyetlen tudományos célra optimalizált, limitált megfigyelési módjai mellé elengedhetetlen a sokkal több mérési lehetőséget kínáló, az egyes problémákat több oldalról megközelítő földi eszközpark rutinszerű használata. Az igazgatói víziónak volt még egy eleme, amely túlmutatott az egyszerű felhasználói szinten, és célul tűzte ki, hogy valamely jól definiált észlelőtechnikában (a klasszikus fotometria mellett) az intézet nemzetközileg elismert szakértő központtá váljon. Erre a legjobb lehetőség az optikai interferometriában adódott, elindítva az azóta is virágzó interferometria-programunkat. Bár az ESO-hoz való csatlakozásunk még mindig a jövő része (talán a 150 éves évfordulón már nem ezt kell írni), a chilei óriástávcsövekre már most is évente tucatszám nyújtunk be távcsőidő-pályázatokat, és az ALMA rádiótávcső-rendszerrel kapcsolatos megfigyelési kultúrát is sikerült sajátunkká tenni. És már csak karnyújtásnyira van a Rubin Observatory korszakának kezdete, jelentős intézeti részvétellel. A földi nagyműszerek használata mindennapi evidenciává vált.
A fenti alapvető változások, amelyek visszatekintve egy átfogó modernizációs program elemeivé állnak össze, az ezredforduló körül már valószínűleg a levegőben voltak és előbb-utóbb megvalósultak volna. De azt gondolom, hogy a 125. évforduló jó alkalom az akkori igazgató, Balázs Lajos szerepének kiemelésére. Az ő nagyívű víziója és annak megvalósításában való határozottsága jelentős tényező volt az átmenet felgyorsításában, fókuszálásában és sikerre vitelében. Az intézeti kollektíva érettségét mutatja, hogy meghallotta az idők szavát, és tudását, tapasztalatát az új korszak szolgálatába állította. Ma már senkiben fel se merül, hogy ne élvonalbeli adatokkal, a Föld és a világűr legjobb távcsöveivel dolgozzunk, természetesen kiegészítve azokat értékes hazai megfigyelésekkel. Nem kell bizonygatni, hogy a Balázs Lajos igazgatósága utáni évek óriási további fejlődést hoztak, és elvezették az intézetet a mai, büszkén vállalt teljesítményéhez. De a megemlékezés perceiben tisztelettel gondoljunk vissza arra a generációra, akik mindezt megalapozták, akik Konkoly Thege Miklós utódaiként, az ő vízióját követve átvitték az intézetet a 21. századba.
Ádám Adrienn: Mit jelent ma (2024) a 125. évfordulóját ünneplő Konkoly Csillagászati Intézet tudománykommunikátorának lenni?
Mit jelent egy olyan tudományos közegben tevékenykedni nap mint nap, ahol folyamatosan elhivatott és csillogó szemű kutatókkal találkozom a folyosón, ahol mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz?
Mit jelent tudománykommunikációval foglalkozni egy olyan intézetben, ahol ma, 2024-ben az ESA tudományos adataira alapozva is a legsikeresebb csillagászokkal dolgozhatom együtt?
Ahol nem telik el úgy nap, hogy ne szerepelne valamely tudományos publikációnk, vagy a Svábhegyi Csillagvizsgáló sajtóközleményének eredménye a HUN-REN által gyűjtött napi sajtószemlében?
Ahol az igazgatók és kivétel nélkül minden kolléga személyes motiváltsága, elhivatottsága és lelkesedése ösztönzően hat az én munkámra is?
Ahol napi szinten kapunk sajtómegkeresést, hogy nyilatkozzunk csillagászati témában?
Ahol több izgalmas hazai és nemzetközi projektben vehetek részt kommunikációs szakemberként, mint amire gondolhattam, amikor benyújtottam a jelentkezésem az intézethez?
Ahol lehetőségem adódik, hogy az intézet egykori igazgatójának Detre Lászlónak a lányával, Detre Villővel készíthetek visszaemlékező interjút…
Hosszasan sorolhatnám még, hogy mit jelent, de leginkább büszkeséget, hálát és megbecsültséget érzek, amikor arra gondolok, hogy mit jelent egy ilyen tudományos múltú, prosperáló jelenű és ígéretes jövőjű intézet dolgozójának lenni.
Külön köszönet a jelenlegi főigazgatónak Kiss Lászlónak és intézet igazgatónak Szabó Róbertnek a mindenkori támogató és inspiráló munkájukért!
Budapest, Normafa, 2024. 03.07.
Szabados László: Múlt, jelenés, jövő
Iskolás koromban a történelem nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Ennek megfelelően a világtörténeti ismereteim a középkor és a XX. század közepe közötti időszakra vonatkozóan sok tekintetben hézagosak, amivel nem is dicsekszem. A csillagásszá válás így is sikerült, hiszen ahhoz leginkább a fizika és a matematika ismerete kell. Meg egy kicsit a kémiáé, és hasznos lehet némi jártasság a földtudományokban, újabban pedig a biológiában is.
Ha viszont a szakma számára elfogadható cikket akar írni egy csillagász – márpedig ez a kötelességei közé tartozik –, akkor a megfelelő szakterület történeti előzményeit is ismernie kell, továbbá alkotó módon alkalmaznia is kell a korábbi kutatások eredményeit. Sőt a csillagászati műveltségnek szerves része a csillagászat történetének ismerete is. Változócsillagok vizsgálatával foglalkozva pedig különösen fontos az előzmények felkutatása, a régebbi adatok összegyűjtése és újraértelmezése az időközben kidolgozott korszerű módszerekkel.
Pályakezdő csillagászként felemelő érzés volt John Goodricke és Edward Pigott ma már több mint két évszázaddal korábban publikált közleményeit böngészni, az elsőként felfedezett cefeida változócsillagokról az ő cikkeikben közölt észlelési adatokat használni a szekuláris periódusváltozások tanulmányozásához. Ez az olvasmányélmény erősen hozzájárult ahhoz, hogy a történetiség nélkülözhetetlen volta tudatosuljon bennem, és utána már magam kerestem, hogy hol tudok valamilyen módon csillagászattörténettel is foglalkozni. Amikor az 1980-as évek elején az elsőként felfedezett cefeida változócsillagokról a Philosophical Transactions of the Royal Society köteteiben megjelent cikkekről készített másolatok ki voltak terítve az íróasztalomon, felötlött bennem, hogy akár nemzetközi konferenciát is lehetne rendezni a cefeidák aktuális kutatási eredményeiről az első cefeidák felfedezésének 200. évfordulóján, 1984-ben. Ezt az ötletet még időben felvetettem az IAU Változócsillag Bizottsága akkori elnökének, J. Donald Fernie kanadai csillagásznak, aki maga is a cefeidák egyik elismert kutatója volt, és ő támogatólag fel is terjesztette a Nemzetközi Csillagászati Unió illetékeseinek, akik szintén jóváhagyták, így az évforduló alkalmából Torontóban megtartottuk az IAU 82. kollokviumát Cepheids – Theory and Observations címmel. A többes szám első személy ez esetben azt jelenti, hogy a kezdeményezésért cserébe felkértek, hogy legyek a tudományos szervezőbizottság tagja. Ez volt az első ilyen eset, az utána következőkről nincs is nyilvántartásom.
Az is előfordult, hogy keresnem sem kellett a csillagászattörténethez kapcsolódást: a Springer Verlag által megjelentetett Biographical Encyclopaedia of Astronomers szerkesztői ugyanis engem kértek fel a magyar vagy magyar származású híres csillagászok angol nyelvű életrajzának összeállítására. Igazán tanulságos és aprólékos munka volt Dudits András, Fényi Gyula, Gothard Jenő, Hell Miksa, Konkoly Thege Miklós, Weinek László és Zách János Ferenc hiteles életrajzának összeállítása, benne eredményeik felsorolásával.
Itt jegyzem meg, hogy a két vaskos kötetben 2007-ben megjelent monstre vállalkozás szerkesztői a Lőwy Móricként született Maurice Löwyt már nem tekintették magyar származásúnak, miként a fizikusként az összeállításba bekerült Lánczos Kornélt és Teller Edét sem. Teller élettörténetének és eredményeinek összefoglalását viszont senki más nem vállalta, így azt is én állítottam össze. E kevésbé kellemes hangulatú kitérő után a jó hír az, hogy 2024-ben e csillagászati életrajzi lexikon új, immár bővített kiadása is megjelent, amelyben már Detre László is önálló szócikk, így a szerkesztők felkérésére a közelmúltban az ő életrajzát is összeállítottam. Detréről amúgy hosszabb megemlékezést is írtam születésének centenáriumán a Természet Világa számára, míg egy másik egykori kollégánkról, Csada Imréről az ő születésének 100. évfordulója alkalmából írt megemlékezésem a Meteor folyóiratban jelent meg.
A magyar csillagászat múltjával kapcsolatos érdeklődésem és tevékenységem azonban nem merül ki ennyiben. Kisiskolás korom óta gyűjtöm a képes levelezőlapokat, és a gyűjteményem számomra legfontosabb részét jelentik a csillagászattal és űrkutatással kapcsolatos motívumokat ábrázoló képeslapok. Ezek közül a legbecsesebbek a saját munkahelyem, a Konkoly Thege Miklós által alapított csillagvizsgáló intézet múltját megörökítő képeslapok, amelyek megszerzésére tudatosan törekszem. Ilyenekre képeslapárveréseken lehet nagy ritkán licitálni. Néhány ógyallai és régi svábhegyi képeslapot e jubileumi összeállítás számára be is szkenneltem.
A csillagászati ismeretek elkötelezett népszerűsítőjeként pedig az asztronómiával foglalkozó ismeretterjesztő könyvekből is jókora kollekcióm gyűlt össze. Antikváriumokba be-betérve értékes művekre lehet bukkanni a régmúltból. Persze mindenkinek más jelenti az értéket. Számomra például az a könyv, amit 2009. március 11-én vettem a Déli pályaudvar melletti kerengőbeli antikváriumban. A pontos dátumot onnan tudom, hogy még a blokkot is megőriztem, nem véletlenül (bár mostanra már elég nehezen olvasható a rajta levő szöveg). Maga a könyv Wodetzky József Üstökösök c. műve, amit a Kir. Magyar Természettudományi Társulat adott ki 1910-ben. Jó nagy példányszámban jelenhetett meg, hiszen abban az évben ért ismét nap- és földközelbe a Halley-üstökös, ami olyannyira ritka látvány, hogy a laikusok figyelmét is az égbolt – és az üstökösökkel kapcsolatos ismeretek – felé vonzza. Hát még a csillagászat iránt érdeklődőkét!
A könyvbe belelapozva rögtön elakadtam a belső címlapnál. A jobb felső sarokban jellegzetesen szép, kalligrafikus betűkkel ugyanis ez a tintával írt szöveg olvasható: 'Lassovszky Károly könyveiből'. A könyv végére lapozva, a tárgymutató utáni üres oldalon pedig ugyanez a kézírás tudatja, hogy 'Budapest, 1915. XII. 18.', vagyis az 1897-ben született Lassovszky Károly középiskolás tanulmányai végén vehette meg magának ezt a könyvet, kvázi karácsonyi ajándékként. Ez egyszersmind bizonyítja a csillagászat iránti korai érdeklődését is.
Azonnal a pénztárhoz siettem, és kifizettem az antikvár könyv 2400 forintban megszabott árát, még mielőtt bármilyen ismeretlen hatás megfoszthatott volna a vételi lehetőségtől. Az antikváriusnak persze nem szóltam, hogy ez a példány Lassovszky Károly saját kezű aláírása miatt a beleírt ár sokszorosát éri – a könyvkereskedő úgyse tudta volna, hogy ki fia-borja volt Lassovszky. Mellesleg, napjainkban is nagyjából ennyiért, de legfeljebb 3000 forintért meg lehet venni Wodetzky e könyvét. Ám Lassovszky egykori saját példánya ezeknél sokkal értékesebb. Azon pedig hosszasan el lehet tűnődni, hogy kitől, hogyan és mikor került ez a kötet az antikváriumba.
Lassovszky Károly 1938-tól 1943-ig volt intézetünk – akkor Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Konkoly Thege Miklós Alapítványi Csillagvizsgáló Intézete – igazgatója, majd pedig 1949-ig az egyetem Csillagászati Intézetének vezetője. Kiváló amerikai kapcsolataira építve 1947–1948-ban az egyetem Amerikai Intézetét is vezette. Abban az időben viszont a hazai felsőbb politikai körökben nemcsak gyanakvással tekintettek az amerikai kapcsolatokra, hanem egyenesen bűnnek tekintették azokat. Lassovszkyt ezért eltávolították az egyetemről. Egy ideig még geofizikusként dolgozott idehaza, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
Az üstökösökről szóló kis könyv az itthon maradt holmijai között lehetett. Fél évszázadig valahol lappangott, de végül ismét jó helyre került a kötet. Hogy közben mi történt vele, az már nemigen fog tisztázódni.
A múlt fontosságának hangsúlyozásával kezdtem ezt az írást, majd ezt követte Lassovszky Károly jelenése. A címben szerepel a jövő is, így illendő azzal is foglalkozni.
Úgy gondolom, hogy Lassovszky keze írása akkor őrződik meg legbiztosabban az utókor számára, ha a véletlenül megtalált Wodetzky-könyvecske az Intézet könyvtárának állományába kerül. Így e jeles esemény – az Intézet állami fenntartásba kerülésének 125. évfordulója – alkalmával a hajdan Lassovszky Károly tulajdonát képező könyvet – egykori gazdájának ujjlenyomataival együtt – a Csillagda könyvtárának adományozom. Így a jövőben bárki kézbe veheti, megtekintheti, lapozgathatja is, és azzal is szembesülhet, hogy a XX. század elején milyen keveset tudtunk az üstökösökről, ha összevetjük a jelenlegi ismereteinkkel. Talán még 2061-ben is belenéz valaki, amikor az ismét napközelbe kerülő Halley-üstökös megint szabad szemmel látszik.
Képaláírások:
[lassovszky-1.jpg] , [lassovszky-2.jpg] Lassovszky Károly tulajdona volt ez a könyv, amit saját kezű aláírása is jelez.
[ogyalla-1.jpg] Konkoly Thege Miklós (1842–1916) ógyallai csillagvizsgálója. Metszet az obszervatórium 1879-ben megjelent kiadványából (MCSE)
[ogyalla-2.jpg] Üdvözlet Ógyalláról. Csillagda (Elbert Fülöp kiadása, Ógyalla)
[ogyalla-3.jpg] Ó-Gyalla. Kis csillagda (L. H. Pannonia, Komárno, 1924)
[ogyalla-4.jpg] Ó-Gyalla. Csillagda (Kunstanstalt Meisenbach Rifferth & Co., Schöneberg-Berlin)
[ogyalla-5.jpg] Ó-Gyalla. Csillagda (L. H. Pannonia, Komárno, 1908)
[ogyalla-6.jpg] M. Kir. Konkoly alapítványú csillagvizsgáló főépülete (Ógyalla és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kiadása)
[svabhegy-1.jpg] Budapest-Svábhegy. Csillagda (Divald)
[svabhegy-2.jpg] A svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet központi épületének udvari homlokzata (Magyar Filmiroda, Budapest)
[svabhegy-3.jpg] Magyar Kir. Állami Csillagvizsgáló Intézet. Budapest-Svábhegy. (Magy. Kir. Áll. Térképészet légi felvétele. 1930. május 5., Monostory György kiadása)
[svabhegy-4.jpg] A svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet mechanikai műhelye (Magyar Filmiroda, Budapest)
[svabhegy-5.jpg] A svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet Heyde–Zeiss-reflektora (Magyar Filmiroda, Budapest)
