Meteor csillagászati évkönyv 2002
Balázs Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia 2000-ben ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját. Ebből az alkalomból a különféle tudományterületek a novemberi ünnepi ülésszakhoz kapcsolódóan előadás-sorozatokat rendeztek. Ennek keretében került sor a Csillagászati és Űrfizikai Bizottság rendezésében a Csillagászat az ezredfordulón című rendezvényre, amelyen kutatóink is több előadást tartottak. Ugyancsak novemberben került sor intézetünkben az ELTE-vel közös rendezésében a fiatal doktoranduszok konferenciájára, amelyen pályakezdő kollégáink munkájukról, eredményeikről igen színvonalas előadásokban adtak számot.Az év folyamán elért kutatási eredmények
A csillagok belső szerkezete - pulzáció
RR Lyrae típusú változók. A mátrai Schmidt-távcsővel az M3 gömbhalmazról 1998-ban készített CCD-felvételek feldolgozása befejeződött. A munkához publikus HST-képeket és a piszkéstetői 1m-es RCC- és Schmidt-távcsövekkel készült CCD-észleléseket használtuk. Megmutattuk, hogy a mátrai 1m-es távcsővel a konvolúciós képkivonást (Image Subtraction Method) alkalmazva, a gömbhalmazok magjában levő, akár 18m-s változó objektumok kimutatása is lehetséges. (Bakos G., Benkő J., Jurcsik J.)
Az omega Centauri 125 változójának hosszú távú (100 év) periódusváltozását vizsgálva megállapítottuk, hogy az alapmódusú RRab csillagok nagy része fejlődési állapotuknak megfelelő mértékű periódusnövekedést mutat, szemben az első felhangban pulzáló RRc csillagokkal, ahol zömmel irreguláris periódusváltozást figyeltek meg. A halmaz Blazsko-effektust mutató RRab csillagainak analízise során kimutattuk, hogy a jelenség ciklusideje az abszolút fényességgel, illetve pulzációs periódusukkal, esetleg fémességükkel korrellált. Ezzel először sikerült a ciklus hosszát más fizikai paraméterrel összekötni. (Jurcsik J.)
A MACHO gravitációs mikrolencse program keretében a Nagy Magellán-felhőben (LMC) felfedezett 181 kétmódusú RR Lyrae (RRd) csillag fizikai paramétereit becsültük meg az adatbázis megfigyelési adatai, valamint lineáris pulzációs és csillagatmoszféra modellek segítségével. Az LMC RRd változókból ily módon közvetlenül kapott távolságmodulus 18.52m-nak adódott. Ez az érték nemcsak a kétmódusú cefeidákból kapott értékkel esik egybe, de kitűnő egyezést ad a gömbhalmazbeli RRd változókból származó, sokkal pontosabb értékkel is. A különböző típusú változókból kapott igen hasonló távolságmodulus azt sejteti, hogy különböző fotometriai adatsorok szisztematikus hibái nem számottevőek. (Kovács G.)
A turbulens konvekciót is figyelembe vevő Florida-Budapest hidrodinamikai kóddal RR Lyrae csillagok modelljeit vizsgáltuk, nevezetesen azt, hogy a pulzációs rezgési módus kiválasztásának milyen hatása van a HRD-n az alapmódus instabilitási sávja kék szélének meredekségére. Eredményeinkhez felhasználtuk a legújabb horizontális ági fejlődési modelleket is. Habár a modellek és a megfigyelések közötti eltérés némiképp csökkent, úgy tűnik, hogy a vizsgált jelenség önmagában nem képes feloldani az ellentmondást. (Kolláth Z., Szabó R.)
Kiterjedt hidrodinamikai számítások és a modern idő-frekvencia módszerek segítségével modellparaméter-függő amplitúdóegyenleteket írtunk fel. Ezek az egyszerű egyenletek pontosan visszaadták a hidrodinamikai modellek dinamikai sajátságait. Evolúciós fejlődési modellek és a paraméterfüggő amplitúdóegyenletek összevonásával pedig már időfüggő, egyszerű, közönséges differenciálegyenleteket vezettünk be. Ez a formalizmus lehetővé tette a pulzáció és evolúció kapcsolatának egzakt tanulmányozását. Vizsgáltuk a módusváltások időbeli lefolyását. Fontos eredmény, hogy a módusváltást bizonyos esetekben az evolúciós időskála szabályozhatja. (Kolláth Z.)
delta Cephei változók. Kétmódusú cefeidákra érdekes összefüggést találtunk az egyes pulzációs rezgési módusok harmonikusainak R21 amplitúdóaránya és a két gerjesztett módus teljes amplitúdójának aránya között. Az összefüggésből - mely egyaránt érvényes a galaktikus és a Magellán-felhőbeli beat cefeidákra - az is következik, hogy nem létezhet olyan kétmódusú cefeida, amelynek egyik módusa csak egészen enyhén gerjesztődött. (Szabados L.)
Az OGLE projekt keretében az elmúlt évben publikálták a Kis Magellán-felhőben (SMC-ben) található kétmódusú cefeidák anyagát. Lehetővé vált, hogy lineáris pulzációs modellek segítségével kiszámítsuk ezen változók fizikai paramétereit. A kevésbé ismert paramétert, a fémesség értékét elég pontosan be lehetett határolni azon megkötés alapján, hogy a kétféle, két módusban pulzáló cefeida változók (alapmódusú és első felhangú, illetve első és második felhangú) ugyanazt a távolságmodulust adják. Eredményül a fémességre az [Fe/H]=-0.8 értéket kaptuk, amely nagyon közel van a szakirodalomban gyakran idézett -0.7 értékhez. A távolságmodulusra 19.05m értéket kaptunk, amely az SMC és az LMC között az OGLE által adott 0.51m távolságkülönbséggel, az LMC-re a ,,hosszú'' távolságskálával megegyező értéket ad. (Kovács G.)
Az OGLE adatbázis felhasználásával, a Kurucz-féle atmoszféramodellek segítségével meghatároztuk a Magellán-felhő megfigyelt cefeidáinak a hőmérsékletét és abszolút fényességét. A két mennyiségből és a megfigyelt periódusokból az intézetben kifejlesztett pulzációs kód segítségével becsültük meg a csillagok tömegét, amivel egy empirikus tömeg-abszolút fényesség összefüggést határoztunk meg. Eredményeink az elmélet és a megfigyelések között a Magellán-felhőkre kapott ,,hosszú'' távolságskálával mutatnak jobb egyezést. (Kolláth Z.)
delta Scuti csillagok. Koncepciót dolgoztunk ki, amely szerint a többszín-fotometriai megfigyelések képesek megkülönböztetni a gerjesztett módusok pulzációs karakterét. Elkészült a módusazonosítási kritériumok elméleti-logikai interpretálása. Eszerint a színek közötti fáziskülönbség jól meghatározott szinteket mutat a páros és páratlan horizontális kvantumszámú módusokra. A különböző színekben mért amplitúdóarányok csoportosulásai a radiális kvantumszámokat mutatják. Ez az interpretáció az elméleti kutatás pillanatnyi eredményeihez kapcsolódik, de messze túlmutat azon. (Paparó M.)
Különböző módszerekkel vizsgáltuk az AE Ursae Maioris nagy amplitúdójú delta Scuti csillag pulzációjának stabilitását: a Fourier-analízis, a Fourier-fázis és O-C diagram módszerek egyező eredményre vezettek. A más szerzők által kapott eredmény, mely szerint a fundamentális periódus erősen csökken, tévesnek bizonyult. A fundamentális periódus az elmúlt 60 évben lényegében állandó volt. A konstans fundamentális periódus arra utal, hogy a csillag fősorozat utáni fejlődési állapotban van. Érdekes további eredmény, hogy az első radiális felhang periódusa viszont csökken. A periódusok eltérő viselkedése arra utal, hogy a periódusváltozások oka nem-fejlődési eredetű is lehet. (Pócs M., Szeidl B.)
A mátrai állomás Schmidt-teleszkópjával objektívprizmás CCD-méréseket végeztünk a kappa2 Bootis delta Scuti csillagra. A kapott alacsony diszperziós spektrumokból, numerikus szűrőfüggvényeket használva, fotometriai (B,V) szűrőknek megfelelő, szimultán többszín-idősorokat származtattunk. (Nuspl J.)
Félszabályos változók. Az UY Pisciumot SRD változóként osztályoztuk. Az észlelésekből (1990-1992.) 134 napos periódus adódik. Figyelembe véve, hogy a csillag spektráltípusa M, a csillag valószínűleg SRA változó. (Zsoldos E.)
Aktív jelenségek csillagok légkörében
Modelleztük a V833 Tau, Nap típusú, aktív kettőscsillag két flerjének többszín-fotometriai észlelését, megbecsültük a flerek fizikai jellemzőit. A mért fler a csillagon eddig a legerősebb volt, 1993 novemberében összesen 1034 erg energiát sugárzott ki a felszínnek kb. 1.3%-ára becsülhető területről, 60%-át a V(RI)C sávokban. A csillag multiciklikus viselkedését vizsgálva legalább három különböző időskálán jelentkező aktivitási ciklust mutattunk ki. Meghatároztuk a csillagfoltok átlagos hőmérsékletét, ami jól egyezik egy teljesen más módon (TiO-sávok modellezése), mások által kapott eredménnyel. (Kővári Zs., Oláh K.)
A delta Geminorum óriáscsillag átfogó Doppler-leképezési analíziséből megállapítottuk a felszíni foltok jellemzőit, nyomon követtük azok mozgását, fejlődését. (Kővári Zs., Oláh K.)
Méréseink szerint az általunk már hosszabb ideje megfigyelés alatt tartott TT Arietis kataklizmikus változó a szokásos, 0.1326d-0.1331d közötti periódussal jellemezhető ,,negatív szuperpúp'' állapotból átment a ,,pozitív szuperpúp'' állapotba (P=0.14926d). A váltás paraméterei jól egyeznek az elméletileg jósolt értékekkel, de maga az átmenet - eddig példa nélkül álló módon - szinte fényességváltozás nélkül következett be. A legújabb - részben saját, részben mások által végzett - mérések szerint lehetséges, hogy a rendszer fényessége 6 év körüli periódussal ciklikusan változik. (Patkós L.)
Feldolgoztuk a P Cygniről korábban kapott észleléseket. A vizsgált időszakban (1987-1993.) a csillag fényváltozása nem tért el a jelenleg észlelttől. A fénygörbe alapján 27 és 220 napos ciklusok feltételezhetők, ez összhangban van mások fotometriai eredményeivel. Ennél érdekesebb, hogy a 220 napos ciklushossz nagyjából megegyezik a héjledobások ciklushosszával. (Zsoldos E.)
A mátrai Schmidt-, illetve 1 m-es teleszkóppal mértük az SN 2000E jelű szupernóvát. Az SN 2000E távolságmodulusza alapján a szülőgalaxis távolsága, 26+-6 Mpc, jó egyezést mutat a Tully-Fisher-összefüggéssel. (Csizmadia Sz.)
Az SN 2000B-ről kapott észlelések alapján a szupernóva, illetve a szülőgalaxis, az NGC 2320 távolsága némiképp bizonytalanul 106 Mpc, ami alátámasztja azt a korábban is ismert eredményt, hogy az NGC 2320 galaxis a Coma-galaxishalmaz halójának tagja. (Csizmadia Sz.)
Az SN 1999by pekuliáris Ia típusú szupernóva, 1999-ben Piszkéstetőn, az 1 m-es távcsőre szerelt Photometrics CCD-kamerával több színben kapott fényességadataiból vörösödést, abszolút fényesség korrekció paramétert, és így távolságot is meghatároztunk. (Szabó R., Tóth I.)
A napaktivitás vizsgálata
Kimutattuk, hogy a méteres hullámhosszakon észlelt nem-termikus rádiózaj oka egy napfolt felbomlási folyamatát kísérő, a napfoltból radiálisan kifelé mozgó, viszonylag kis fluxust képviselő, bipoláris jellegű aktivitás. Ez a folyamat táplálja a napfolt fölötti rádiózaj-vihart. (Gesztelyi L.)
Mágneses mérések (Kitt Peak), rádióészlelések (Nançay, Franciaország) és mágneses modellezés felhasználásával tanulmányoztunk két koronakitörést (coronal mass ejection, CME). Kimutattuk, hogy mindkét esetben a jelentős szabad mágneses energia tartalmú S-alakú (szigmoid) koronahurkok mágneses átkötődése és ezt követő egyensúlyvesztése, valamint expanziója vezetett a CME jelenséghez. Lágyröntgen-képek (Yohkoh), mágneses mérések (Kitt Peak) és mágneses modellezés felhasználásával tanulmányoztuk az egyik fenti CME-t produkáló aktív vidék hosszú távú (1995. október-1996. január) fejlődését. Kimutattuk, hogy az aktív vidéket létrehozó mágneses fluxuscső a konvektív zónában felemelkedése közben külső örvények hatására deformálódott, 180 fokkal elcsavarodott. Két aktív vidék fejlődését összehasonlítva kimutattuk, hogy a mágneses tér eloszlásában létrejövő hosszú távú változásokat leggyakrabban pusztán a differenciális rotációnak tulajdoníthatjuk. (Gesztelyi L.)
A Napról készített magnetogramokon ,,inverz differenciális rotáció'' transzformációt hajtottunk végre, és azt találtuk, hogy a régebbi aktív vidékek alakításában a differenciális rotáció a meghatározó, míg a fiatal területeken a felnyomuló fluxus ellentétes irányú változást is létrehozhat. (Gesztelyi L., Kővári Zs.)
A Nap légkörének egyes rétegeiben vizsgáltuk a légkör fűtését több hullámhosszon, különböző műszerekkel. Az emittált többletfluxus (fluxus - alapfluxus) a mágneses fluxussűrűség függvényében hatványfüggvény szerint változik, és a függvény kitevője a vizsgáltra felhasznált spektrumvonal gerjesztési hőmérsékletétől függ. (Gesztelyi L., Kővári Zs., Oláh K.)
A SOHO űreszköz MDI észleléssorozatainak felhasználásával nyomon követtük két szomszédos napfoltcsoport keletkezését és fejlődését. Bebizonyítottuk, hogy a két foltcsoport részben ugyanannak a mágneses fluxuskötegnek tengerikígyó-szerű, dupla felbukkanásának eredménye. Ez a megfigyelés szolgáltatta az első közvetlen bizonyítékot az U-hurkok létezésére. (Gesztelyi L.)
A NOAA 6850 és 7220/22 aktív vidékekhez a Kitt Peak National Observatory számítógépes adatbázisából beszerzett magnetogramok segítségével mennyiségileg meghatároztuk az újonnan felbukkant napfoltokkal kapcsolatosan elsüllyedt mágneses fluxus nagyságát. Ez kb. 16x1021 maxwell f-polaritás volt a NOAA 6850 napfoltcsoportban. A YOHKOH űrszonda felvételein látható, hogy az új mágneses fluxus egyik esetben sem lép kölcsönhatásba az öreg napfoltokkal, ezért nagy flerek nem jelentkeztek, viszont a régi fluxus eltűnt, ez csak lesüllyedéssel magyarázható. (Kálmán B.)
Vizsgáltuk a fotoszférában levő aktív vidékek dőlésszögének tér- és időbeli, valamint a foltterület szerinti eloszlását. Ezt felhasználva megerősíthető az a nézet, hogy az aktív vidékek dőlésszögét nem a poloidális térnek a differenciális rotáció következtében előálló feltekeredése okozza, hanem a felemelkedő fluxuscsőre ható Coriolis-erő. (Gerlei O., Tóth L.)
Vizsgáltuk a szoláris-troposzférikus hatások korábban publikált mágneses polaritásfüggésének hátterét. Az eredmények szerint a bolygóközi mágneses tér By komponensének kulcsszerepe van a folyamatban. Vizsgáltuk továbbá az ionoszféra-változások és a napfogyatkozások kapcsolatát. (Ludmány A.)
Elvégeztük a legismertebb napfoltterület-adatbázisok összehasonlító vizsgálatát, mely szerint a debreceni napfoltkatalógus jelenleg nemcsak a foltpozíciók pontossága, de a foltterület-adatok szempontjából is a legmegbízhatóbbnak számít. Ennek a ténynek kiemelkedő jelentősége van a napállandó-modellezéssel kapcsolatban. (Baranyi T., Győri L.)
Gyakorlatilag befejeztük a Debrecen Photoheliographic Data katalógust az 1988. évre. Csak a végső ellenőrzés és a publikálás van hátra, beleértve a FITS képeket tartalmazó CD-ket is. (Baranyi T., Győri L.)
A kalocsai Haynald Obszervatórium fotoszférarajzai a rendszerességükben (negyven éven át minden derült napról van észlelés), valamint a minőségükben mind ez ideig egyedülállóak. A 6092 db rajz feldolgozása (a kötetek szétbontása, megfelelő módon történő digitalizálása, savmentes tárolódobozok készíttetése, az észlelés körülményeinek felkutatása, az anyag közzététele) kevés kivétellel elkészült. ( Tóth L.)
A Galaxis szerkezete és kozmogóniája
Kimutattuk, hogy az ISOPHOT műszer abszolút fotometriai mérései összhangba hozhatók a COBE/DIRBE műhold eredményeivel. A két műszer fotometriai rendszere egyszerű lineáris transzformációval összekapcsolható. A DIRBE->ISOPHOT transzformáció lehetőséget ad arra is, hogy a DIRBE mérésein alapuló és az egész égre érvényes állatövi fény modell felhasználható legyen az ISOPHOT észlelések korrigálására is. (Ábrahám P.)
Az ISOPHOT-tal az állatövi fény eloszlásában felfedezett sávokra merőlegesen felvett 12, 25, és 60 mikronos fényességprofilból megmértük a sávok pozícióját, fényességét és amplitúdóját, megbecsültük hőmérsékletét (~ 208 K, ami 1.8 AU heliocentrikus távolságnak felel meg), és felső határt adtunk a sávok szögperc léptékű finomszerkezetére. (Ábrahám P.)
Felhasználva az ISOPHOT valamennyi e célra alkalmas távoli infravörös térképét, meghatároztuk a galaktikus cirrusz fluktuációból eredő mérési bizonytalanság függését a felületi fényességétől és a hullámhossztól. A leghalványabb területeken a cirrusz mellett egy konstans fényességű és térbeli Poisson-eloszlású zajkomponenst lehetett elkülöníteni, amelyet az extragalaktikus háttérsugárzás fluktuációjaként értelmeztünk. (Ábrahám P.)
31 Herbig Ae/Be csillag folt-interferometrikus méréseinek kisebb hányada (a 31-ből 7) esetében egy kiterjedt (kb. 1") burok létezésére lehetett következtetni. Megalapozottnak tűnik az a hipotézisünk, hogy a Herbig Ae/Be csillagok elméleti modellezése során gyakran feltételezett optikailag vékony burkokat sikerült megtalálnunk. (Ábrahám P.)
Befejeztük a Cepheus Flare területén található, infravörös többletet mutató B-A-F típusú csillagok vizsgálatát. Új eredmény: a HD203854 nagy sebességű (run away) csillag mozgásának iránya és sebessége arra utal, hogy ez a csillag a Cepheus Flare-t határoló buborékot létrehozó szupernóva kísérője lehetett. Ez esetben a buborék kora kb. 5x105-106 év, a korábban feltételezett 4x104 évvel ellentétben. (Kun M.)
Meghatároztuk az IC2118 reflexiós ködhöz tartozó molekulafelhők távolságát. A felhők az Orion-Eridanus buborék felénk eső szélén vannak, mintegy 200 pc távolságban. Piszkéstetői objektívprizmás H-alfa felvételek és a 2MASS Second Incremental Release Point Source Catalog felhasználásával fősorozat előtti csillagokat találtunk a felhőkben, amelyeknek keletkezését a 200 pc-re levő Orion OB1 asszociáció nagy tömegű csillagai indították el. (Kun M.)
A Lynds 694 molekulafelhő és a hasonló sebességű HI felhők vizsgálata a Leiden-Dwingeloo adatbázisban megmutatta, hogy a felhő egy HI buborék szélén található - a Barnard 335 globulával együtt. A buborék belsejében van a PSR 1932+1059 pulzár, amelynek publikált távolsága 110 és 250 pc közt van, kora pedig kb. 1 millió év. A felhő keletkezése, fejlődése, alakja ezáltal értelmezhetővé vált. (Kun M.)
A rho Ophiuchi óriás molekulafelhő központi területét (L1688) vizsgáltuk a 2MASS JHKS színekben katalogizált pontforrás-adatbázisát felhasználva. A kapott multifraktál spektrumok szignifikánsan eltérnek a szimulált inhomogén Poisson-pontfolyamatokra jellemző spektrumoktól, amely eredmény mögött a felhő szerkezetében mutatkozó, 0.3 pc lineáris méret alatti struktúrák tehetőek felelőssé. Az alkalmazott módszerek tekintetében újdonságot jelentett a wavelet-analízishez kapcsolodó modulus maximum láncok használata, amelyek a pontfolyamatban mérhető lokális skála-exponensek hatékonyabb becslését teszik lehetővé. ( Balázs L., Vavrek R.)
A felsőlégkör szerkezete
A San Marco V mesterséges hold megfigyelési anyagában az intézetben 1997-ben felfedezett hirtelen sűrűségcsökkenés jelenséggel kapcsolatban további vizsgálatokat végeztünk annak igazolására, hogy az ionoszférában fellépő, és már korábban is ismert plazmabuborékok hozzák létre a sűrűségcsökkenéseket ionfékeződés révén. Finomabb skálaosztással néztük meg az eloszlás maximumának helyét, amely 250 km-nek adódott, jó egyezésben az ionoszféra F-rétegének maximum-magasságával, illetve esettanulmányként a semlegeslégköri sűrűségcsökkenések idején megvizsgáltuk az ionoszféra viselkedését azokban az adatokban, amelyeket ugyancsak az említett holdon elhelyezett ionoszféramérő műszerek mértek. (Almár I., Illés E.)
A fél évre kiterjedő San Marco V megfigyelési anyagban mintegy 50 alkalommal 1-2 hullámhosszra kiterjedően olyan óriási amplitúdójú sűrűségi változást találtunk, ahol az amplitúdó a környezetében lévő hullámzásnak a tízszeresét is elérte. Magasságban 150-200 és 350-550 km között, helyi időben 18-20, 0-2 és 4-6 óra között, földrajzi hosszúság szerint 160-270\fok\ között lépett fel a legtöbb óriáshullám. (Almár I., Illés E.)
A sűrűségi hullámok amplitúdója a hold mérései alapján bizonyos magasságon ugrásszerűen megnő, és magas is marad mindaddig, amíg a hold nagyobb magasságban tartózkodik. Egyetlen eset fordult elő a félév alatt, amikor ugrásszerű amplitúdónövekedést regisztrált a San Marco V hold az előbbinél kisebb magasságban úgy, hogy rövid idő múlva újra lecsökkent a sűrűségi hullámok amplitúdója. (Almár I., Illés E.)
Egyéb témák
A Naprendszer kisebb égitestei. A HST PC2 és az ISO/ISOCAM megfigyeléseinek kombinálásával meghatároztuk a 22P/Kopff üstökös magjának méretét és geometriai albedóját: az effektív rádiuszra 1.67+-0.18 km, a geometriai albedóra 0.042+-0.006 érték adódott. (Tóth I.)
A Hubble-űrtávcső (HST) PC2 kamerájával sikeresen detektáltuk 13 rövid keringési idejű üstökös, valamint a különleges 29P/Schwassmann-Wachmann 1 objektum magját. Méretüket, nagyléptékű spektrális tulajdonságaikat meghatároztuk. Megalapozottnak látszik az a feltételezés, hogy a rövid keringési idejű üstökösök legnagyobb része a Kuiper-övből ered, illetve a kentaurokkal hozható evolúciós kapcsolatba. (Tóth I.)
16 nagyobb üstökösdarab vizsgálatára nyílt alkalom, amikor a C/1999 S4 (LINEAR) üstökösről a HST PC2 2000. augusztus 5-én, majd a VLT (Very Large Telescope) 2000. augusztus 6-án készített megfigyeléseket. Összevetve az összes eddig rendelkezésre álló megfigyelést azt lehetett megállapítani, hogy ez az üstökös a mostani napközelsége hónapjaiban progresszív feldarabolódás állapotában van. (Tóth I.)
Egy lehetséges magyarázatát adtuk az 1996-ban üstökösszerű aktivitást mutató, de egyébként rendesen a fő kisbolygó övben keringő 7968 Elst-Pizarro aszteroida-üstökös átmeneti objektum aktivitásának. A megfigyelt időleges aktivitás legvalószínűbb oka, hogy a 7968 Elst-Pizarro a 427 Galene kisbolygóval kapcsolatos, ez utóbbi pályáján szétszóródott törmelékanyaggal ütközött. (Tóth I.)
Korábbi megfigyelések és a piszkéstetői 1 m-es RCC-teleszkóp CCD-kamerájával az 1999-es észlelőkampány során nyert adatok felhasználásával azt a következtetést sikerült levonnunk, hogy a MUSES-C japán űrszonda számára elsődlegesként kijelölt 1989 ML jelzésű célobjektum egy összetett forgómozgást végző aszteroida, és minden bizonnyal egy inaktív, kihunyt, vagy átmenetileg ,,alvó'' üstökösmag. (Tóth I.)
A mátrai Schmidt-teleszkóppal folytattuk a főövbe tartozó, valamint a NEA és PHA típusú kisbolygók asztrometriáját és fotometriáját. A NASA PDS SBN European Subnode tevékenysége keretében hozzákezdtünk a Halley-VEGA TVS adatainak újrakalibrálásához és revíziójához. (Kelemen J.)
Égi mechanika. A koorbitális mozgások tanulmányozására alkalmas szimplektikus leképezéseket fejlesztettünk ki. A leképzések a korlátozott háromtest probléma modelljében érvényesek. Mivel ez a leképezés csak a kisbolygó kis excentricitásértékeire érvényes, a továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy lehetséges-e olyan leképezést találni, amelynél a generátorfüggvényként használt Hamilton-függvényt numerikusan átlagolják. A leképzéseket az eredeti mozgásegyenletek numerikus integrálásával ellenőriztük, és kiváló egyezést találtunk. (Sándor Zs.)
Az IM Aurigae Algol típusú kettőscsillag keringési ideje 1380 nap körüli, és a mátrai CCD-mérésekből kapott eredmények szerint a pálya excentricitása 0.4 alatti. Ez utóbbi stabilabb pályát jelent, mint a korábban e csillagra meghatározott 0.7-es érték, amihez a szimulációik szerint erősen instabil pálya tartozik. (Sándor Zs., Csizmadia Sz.)
Fedési változócsillagok. Két szoros fedési kettőscsillagról (V861 Herculis, V842 Herculis) történtek mérések a mátrai Schmidt-, illetve 1 m-es teleszkópra szerelt CCD-kamerával. A fénygörbéből meghatároztuk a rendszerek abszolút adatait (a csillagok átlagsűrűségét, tömegét, luminozitását, méretét és alakját, felületi hőmérsékletét, a pálya méretét). (Csizmadia Sz.)
Gammafelvillanások. Publikáltuk a GRB 990712 gammakitörés optikai megfelelőjével kapcsolatos eredményeinket. Az optikai kép halványodását két módon is modelleztük: egy halvány galaxist, illetve egy abban fellobbant szupernóvát feltételezve háttérnek. (Bakos G.)
A multifraktál analízis, Voronoi-tesszeláció és a minimális kifeszítő fa térbeli statisztikai módszerekkel vizsgáltuk a kozmikus gammafelvillanások szögeloszlását. Időtartam, valamint energetikai szempontok szerint különböző alcsoportokra osztva a kitöréseket, szignifikánsan eltérő eloszlást mutatnak a ,,rövid-halvány'' kitörések mind a többi csoporttól, mind pedig a Monte Carlo-szimulációval kapott pontmintázatoktól. (Balázs L., Vavrek R.)
Megállapítottuk, hogy a gammakitörések mért összenergiája és időtartama között más jellegű összefüggés van a rövid (< 2 s), illetve a hosszú (> 2 s) felvillanások esetén. A különbségek valószínűleg az energiafelszabadulásnak a két csoport közötti eltérő fizikai mechanizmusára utalnak. (Balázs L.)
Diamágneses Coulomb-probléma. Matematikai analízissel bebizonyítottuk, hogy pozitív Ljapunov-exponensek léteznek a sajátfüggvényre. Numerikusan is sikerült igazolni ezt az eredményt. A numerikus program ezen túl azt a meglepő eredményt adta, hogy a kötött állapotok sajátértékei 6 jegyre megegyeznek az irodalomban található sajátértékekkel, amelyek matematikailag bizonyítottan rossz (a végtelenben divergens) kifejtésből származnak. (Barcza Sz.)
Archaeoasztronómia. Vizsgálataink során nyilvánvalóvá vált egy átfogó - a neolitikumtól a középkorig terjedő - napkultusz jelenléte a Kárpát-medencében. A kultusz neolitikus szentélyek, prehisztorikus temetők és középkori templomok tájolásában mutatkozik meg. Hét Árpád-kori temetőben megmértük a sírok tájolását. Az irányok eloszlása azt mutatta, hogy a temetés napjának napkeltéjéhez/napnyugtájához igazították a sír irányát. (Barlai K., Szeidl B., Zsoldos E.)
Publikációk
A beszámolási időszakban eredményeinket 94 tudományos közleményben jelentettük meg, amelyek közül 42-t idegen nyelvű folyóiratban, illetve 44-et nemzetközi együttműködésben.
Hazai szakmai kapcsolatok
A semleges felsőlégkör és az ionoszféra kapcsolatának kutatásában együttműködünk a soproni GGKI-vel.
A beszámolási időszakban is részt vettünk az egyetemi oktatásban előadások, gyakorlatok tartásával, valamint szakdolgozati és doktori téma vezetésével. Kutatóink az alábbi előadásokat, illetve gyakorlatokat tartották:
ELTE-n: Előadás: Általános csillagászat III., Általános csillagászat IV., Általános csillagászat V., Asztrofizikai megfigyelési módszerek, Asztrostatisztika I-II., A csillagkeletkezés alapjai, Bevezetés a csillagászatba I., Csillagászat (a fizikatanár továbbképzőn), Csillagaktivitás - aktív csillagok II., Csillaglégkörök fizikája, Csillagrendszerek dinamikája I-II., Eruptív változócsillagok, Kettőscsillagok, Műszertechnika IV.
Gyakorlat: Csillagászat a II. éves térképész szakosok számára, Bevezetés a csillagászatba az I. éves csillagász szakosok számára, Mérési gyakorlat a IV. éves fizikus (asztrofizika szakirány) szakosok számára.
DTE-n: Előadás: Csillagászat, Plazma-asztrofizika.
SZTE-n: Előadás: Galaktikus csillagászat.
Nemzetközi kapcsolatok
A beszámolási időszakban az alábbi nemzetközi együttműködésekben vettünk részt:
ESA-val kötött PRODEX-megállapodás a budapesti ISOPHOT subnode beindítására, MTA-OTKA-NSF projekt (Floridai Egyetemmel), MTA-JSPS projekt (Nagoyai Egyetemmel), francia-magyar TéT együttműködés, német-magyar TéT projekt, olasz-magyar TéT projekt, részvétel a MACHO affiliált programban, bolgár-magyar, egyiptomi-magyar, észt-magyar, lengyel-magyar, mexikói-magyar (CONACYT), orosz-magyar akadémiai együttműködés, a DPD katalógushoz nemzetközi együttműködések keretében a következő obszervatóriumokból kapunk észleléseket: Kiszlovodszk (Oroszország), Abastumani (Grúzia), Ebro (Spanyolország), Heluan (Egyiptom), Kijev (Ukrajna), Kanzelhöhe (Ausztria).
A beszámolási időszakban is részt vettünk a nyugat-európai DENIS (Deep Near-Infrared Survey of the Southern Sky) projekt munkáiban. Rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a Floridai (USA), a Villanovai (USA), a Vanderbilt (USA), a Prágai (Csehország), a Nagoyai (Japán), a Római (Olaszország) Egyetemmel, valamint a varsói (Lengyelország), a potsdami (NSZK), az armagh-i (Észak-Írország), kanzelhöhei (Ausztria), bécsi (Ausztria), marseille-i (Franciaország), meudoni (Franciaország), aarhusi (Dánia) és pulkovói (Ororszország) csillagászati intézetekkel.
A Nemzetközi Csillagászati Unió megbízásából az intézet kutatói szerkesztik az Internet hálózaton keresztül elektronikusan is elérhető IAU Information Bulletin on Variable Stars kiadványt. Ugyancsak az IAU megbízásából készül az intézetben a most már elektronikusan is elérhető Debrecen Photoheliographic Results katalógus.
Mind napfizikában, mind változócsillagászatban kutatóink rendszeresen részt vettek nemzetközi észlelési kampányokban.
Műszaki fejlesztés, számítástechnika
A 2000. évben pályázati pénzből beszereztünk egy Umax PowerLook 3000 nagyteljesítményű síkágyas szkennert, amellyel lehetővé vált a több évtizedet felölelő fotografikus megfigyelési anyag korszerű, digitális feldolgozása. Az 1 m-es távcsövön üzemelő CCD-kamerával történő hosszú expozíciós idejű észlelések vezetési hibáinak kiküszöbölésére beszereztünk egy ST4-es automatikus követőrendszert.
A számítástechnika terén 2000-ben a legnagyobb fejlődés az Internet kapcsolatban történt. A Piszkéstetői Obszervatórium évek óta húzódó Internet bekötése megvalósult, és az intézet budapesti telephelyének kapcsolata is felgyorsult: immár 512 kbps. A Hungarnet fejlesztései következtében a Napfizikai Obszervatórium is gyors Internet-kapcsolattal rendelkezik. Az év során új hálózati nyomtatókat szereztünk be: egy A3-as színes tintasugarasat, és egy kétoldalasan nyomtató lézernyomtatót. Új processzor és további memória került az Sun Ultra Enterprise 250-es gépünkbe.
Az intézet személyi állományának alakulása
A Csillagászati évkönyv 2001. évi kötetében megjelent 1999. december 31-i állapothoz képest az alábbi változások történtek:
Intézetünk állományába került: Belencsik Balázs (mátrai állomás), Kádár Csilla (könyvtár), Kiss Gabriella (könyvtár), Sári Attiláné (Debrecen).
Intézetünktől eltávozott: Domsa István (könyvtár), Kádár Csilla (könyvtár), Kiss Ferenc (mátrai állomás), Sándor Zsolt (fiatal kutató), Varga Domokosné (könyvtár).